Mit is rejt valójában ez a távoli kultúrában gyökeredző vallás?

Egy olyan, mágikus elemeket tartalmazó vallás, mely a Nyugat-Afrikából elhurcolt rabszolgák körében alakult ki az Újvilágban. Szertartásaik kántálással, tánccal kísért varázslási gyakorlatok, amiket transzállapotban végeznek.

Napjainkban világszerte 50 millióra becsülik híveinek számát. De aki szeret távoli kultúrákba kalandozni, annak nem kell ennyivel beérnie. A gyarmatosítás a XV. század végén azzal járt, hogy az őslakosokat leigázták, közösségeiket felbomlasztották, sokakat rabszolgának hurcoltak magukkal a hódítók. A feketék eredeti vallásukat, a yorubát új környezetükben is megtartották, de kiegészítették a keresztény hittel és más törzsek hiedelmeivel.

A rabszolgákat „gazdáik" a legkisebb vétségért is kegyetlenül megkínozták, ezért aki tehette, megszökött. Akiknek sikerült elbújniuk a hegyekben, azok összefogtak, és vezérük a vallási vezetőjük lett. A vallásnak földrajzi elhelyezkedéstől függően többféle irányzata alakult ki: az észak-amerikai kontinensen a kongo, Kubában a santeria, míg Brazíliában a cantomble. Szertartások vérrel és sárral Megannyi rítust tartanak számon, de a szertartások csúcspontja a szellemek ünnepe, hálaadással, tánccal, zenével. Ekkor állatáldozatokkal üdvözlik a szellemeket, akik – a vudu hit szerint – a születéstől a halálig irányítják az egyén sorsát, létezését.

A szertartást fürdőzéssel kezdik, félmeztelenül gyógynövényekkel mossák egymást. Aztán a résztvevők Ioa főszellem megjelenését várják, aki ha megérkezik, megszállja híveit. Az első transzállapot jele, hogy a megszállottak teste váratlanul vad rángatózásba kezd, fejüket hátrahajtva, szemük fehérjét villogtatva táncba kezdenek.