A démonok hatalmáról †

A démon bizonyos nézetek szerint időnként életre kelti a halottakat, és testüket egy darabig még megóvja a pusztulástól, hogy ezzel is megtévessze és rémületben tartsa az embereket. Nicolas Remy, Lotaringia főügyésze beszámol egy esetről, amely az ő idejében, azaz 1581-ben játszódott le egy Dalhent nevű faluban, amely a Moselle és a Sare vidékén fekszik. Egy Pierron nevű pásztor, aki házasember volt, s egy fiúgyermek atyja, heves szerelemre lobbant egy falubeli leány iránt. Egy nap, amikor gondolatai minduntalan szenvedélye tárgya felé kalandoztak, a leány – vagy a képébe öltözött démon – egyszer csak ott termett előtte a pusztában. Pierron feltárta előtte szerelmét – a leány megígérte, hogy teljesíti vágyát, ha a pásztor rábízza magát, és mindenben engedelmeskedni fog neki. Pierron elfogadta az alkut, a szörny pedig kielégítette fertelmes szenvedélyét. Nem sokkal ezután Abrahel – így nevezte magát a démon – azt követelte tőle, hogy áldozza fel egyetlen fiát szerelmi zálogul. Egy almát adott a pásztornak, hogy etesse meg a gyermekkel: a fiú épp hogy csak megízlelte a gyümölcsöt, máris holtan esett össze. Határtalan volt a szülők kétségbeesése – sírtak, jajveszékeltek, sehogyan sem találtak vigaszra.