Az emberiség régóta retteg az ismeretlentől. A hiedelem azt tartja, hogy léteznek olyan emberek, akik saját akaratukból, vagy valamilyen kényszerítő körülmény (pl. átok) hatására képesek farkassá változni. Ezt a képességet a középkorban a férfi boszorkányoknak, boszorkánymestereknek tulajdonították.

Hogy kik is azok a farkasemberek?

A farkasemberek bizonyos időközönként, pl. teliholdkor, farkassá változnak és ilyenkor embert ölnek. A farkasemberek a legenda szerint hallhatatlanok. Immúnisak az öregedésre (mit nekik a liposzóma), és a betegségekre. Ugyanakkor őket is meg lehet semmisíteni: mégpedig ha megsebesítjük a szívüket vagy az agyukat. A farkasemberré válás módjai a következők: genetikai-így születünk, megharapott minket egy farkasember, vagy elátkoztak bennünket. Abban az esetben, ha nem öröklött eme képesség az nem aktivizálódik addig, amíg a szerencsétlenül járt ember meg nem kóstolja az emberi vért.

A farkasembereket hagyományosan a halottak birodalmával hozták kapcsolatba, és a karácsonyt követő 12 éjszakán tartották a legveszélyesebbnek. A vadászó-gyűjtögető társadalmakban a sámán hatalmának egyik forrása éppen az volt, hogy elhitték róla, hogy képes állati alakot ölteni. Azokon a földtájakon, ahol nem élnek farkasok más állatok töltik be ezt a szerepet: Dél-Amerikában jaguárember, Afrikában leopárdember, Indiában tigrisember és Japánban rókaember vagy borzember volt.

Farkasember történetek

Az első ismert farkasember-story Gilles Garnier nevéhez fűződik. Gilbert egy erdei remete, otthonról elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanuk elmesélték, hogy látták, amint Gilbert ilyenkor farkas alakot ölt. Elfogása után beismerte farkasember mivoltát, és mint boszorkányt 1573 januárjában elégették. Ezek a perek leggyakrabban farkasok által sűrűn lakott területeken voltak megfigyelhetők, mivel az éhező vagy veszett farkas támad csak az emberre. Angliában például egy ilyen per sem volt, mivel ott 1500-ig minden farkast kiirtottak. Nem így Köln környékén, ahol Peter Stubbét azzal vádolták, amint azt később ő is beismerte, hogy 13 gyermeket, köztük saját fiát, és két terhes asszonyt falt fel. Azt állította, hogy az ördögtől kapott varázsövet, amely segítségével farkassá tudott változni. Stubbét 1589 októberében ítélték el.

A középkorban úgy tartották, hogyha egy farkasember farkas alakban megsérült sérülése még visszaváltozása után is megmarad. Ismert egy 1588-as történet a Franciaországbeli Auvergne-ből egy vadászról, aki levágta egy farkas mancsát és a zsákjába tette. Később, amikor a mancsot megmutatatta a helyi nemesembernek megdöbbenve látta, hogy az aranygyűrűt viselő kézzé változott. Az elborzadt nemesember felismerte a gyűrűt, kirohant a konyhába, ahol ott találta a feleségét, amint éppen sérült kezét kötözte be. Az asszonyt azonnal megégették boszorkányságért.

Egyes tudósok a jelenséget egy igen ritka betegséggel magyarázzák. Ez a betegség, a porphyria cutenea tarda, tünetei közé tartozik, hogy napfény hatására az ember bőre elszíneződik, felhólyagosodik és kisebesedik, az arcán és a végtagjain erőteljes szőrképződés indul meg. Különböző idegrendszeri rendellenességeket is lehet észlelni ezeken a betegeken. A leglátványosabb párhuzam, hogy kerülniük kell a napfényt, és bizonyos vegyi anyagokat, ilyen pl. a fokhagyma számos összetevője is. A beteg kezelése pedig rendszeres vérátömlesztést foglal magába. Szép, szép, de elárulná nekem valaki, hogy hol volt lehetőség a sötét középkorban vérátömlesztésre? De az egyezések hatására sokan úgy vélik, hogy a farkasemberek és vámpírok alakját porphyriában szenvedő betegekről mintázták.